Tisztelt Érdeklődő Olvasó!
2008. év eleje óta áll fenn és folytatja tevékenységét az Országgyűlés Független Rendészeti Panasztestülete. A Testület egy az európai országokban nem példa nélküli, de ugyanakkor még nem is széles körben elterjedt jogvédő szervezet. Feladata, hogy mind szervezeti, mind személyi függetlenségére támaszkodva, új panaszfórumként ellássa a Rendőrség tevékenységének civil kontrollját. A Rendőrség civil, a hagyományos rendőri hierarchián kívül álló ellenőrzésének intézményesülése hazánkban nem előzmények nélkül történt. Különböző jogvédő szervezetek, az országgyűlési biztosok, az ún. Gönczöl-bizottság vizsgálati jelentése és egyes nemzetközi szervezetek már évekkel korábban felvetették, hogy szükség volna a Rendőrség munkájának külső, független, a szolgálati kötelékbe nem tartozó, a parancsuralmi láncolatnak nem alávetett intézmény általi felülvizsgálatára. Sajnálatos körülmény, hogy a 2006 őszén történt, közismert események is szükségesek voltak ahhoz, hogy ezeket a felvetéseket Magyarországon ténylegesen átültessék a gyakorlatba is.
A Testület öt tagját az Országgyűlés minősített többséggel 2008. február 25-én választotta meg hat évre. A Testület munkájának a lényege a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) alapján az, hogy az eddig a Rendőrség hatáskörébe tartozott panaszeljárások kivizsgálását maga végezze el, immár az alá-fölérendeltségi viszonyoktól függetlenül, alapjogvédelmi szempontból. A Testület tehát nem általánosságban, elvontan vizsgálja felül a Rendőrség működését. Ahhoz, hogy érdemi vizsgálat indulhasson, a törvény alapján több lényeges feltételnek is fenn kell állnia. Ezen lényeges feltételek fennálltára pedig a Testülethez előterjesztett panaszbeadványokban utalni is kell. Melyek ezek a bizonyos feltételek és körülmények, amelyek a Testület eljárásának megindításához szükségesek? Két pontban összefoglalva a következők:
1) Az Rtv. 92. § (1) bekezdése írja le pontosan, hogy milyen rendőrségi tevékenységek miatt lehet a Testületnél panaszt tenni. E törvényi rendelkezést, kiemelt fontossága miatt, indokolt e helyen teljes terjedelmében is idézni: „Akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. § kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, választása szerint
a) panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy
b) kérheti, hogy - amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá - panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően, az érintett rendőri szerv kilététől függően
ba) az országos rendőrfőkapitány,
bb) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója vagy
bc) a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója
bírálja el.”
Eszerint tehát a Testület hatáskörébe kizárólag azon rendőri intézkedések és mulasztások tartoznak, melyek az Rtv. IV., V. – a 46/A-46/C. § kivételével – és VI. fejezetének alkalmazásával összefüggésben merülnek fel. Ennek megfelelően a Testületnek
– a rendőri feladatok és utasítások teljesítésének kötelezettsége, azok megsértése vagy annak elmulasztása (különösen: intézkedési kötelezettség, arányosság, azonosíthatóság, segítségnyújtási kötelezettség stb.),
– a rendőri intézkedés vagy annak elmulasztása, illetőleg törvényessége (különösen: igazoltatás, ruházat- csomag- jármű-átvizsgálás, elfogás, előállítás, idegenrendészeti intézkedés, intézkedés magánlakásban, közlekedésrendészeti intézkedés stb.),
– a kényszerítő eszköz alkalmazása és törvényessége (különösen: testi kényszer, bilincs, vegyi eszköz, sokkoló, rendőrbot, útzár, lőfegyverhasználat, csapaterő alkalmazása, tömegoszlatás stb.),
esetén van lehetősége eljárni és az adott intézkedést vagy cselekményt vizsgálni, abból a szempontból, hogy történt-e alapjogi sérelem. A Testület ezért általános észrevételek, jobbító szándékú vagy éppen kritikus hangvételű megjegyzések, közérdekű bejelentések stb. alapján nem tud vizsgálatot indítani. Nem tud vizsgálatot indítani akkor sem, ha egy folyamatban lévő más – pl. büntető vagy szabálysértési – eljárás kapcsán történik kifogásolható rendőri cselekmény, mert ekkor ebben a folyamatban lévő másik eljárásban kell a panaszosnak élnie a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekkel, és érvényt szereznie kifogásainak. Sajnos ezen körülmény miatt nincs jogszabályi lehetősége a Testületnek pl. a hozzá érkező nagyszámú közlekedési szabálysértésekkel, illetve indokolatlannak tartott meggyanúsításokkal kapcsolatos beadványok érdemi vizsgálatára sem. Ugyanezen okok miatt nem lehet főszabály szerint más nevében sem panaszbeadványt előterjeszteni: mindenki csak az őt saját magát ért alapjogsérelem tárgyában nyújthat be panaszt, ennek során azonban törvényes képviselője, meghatalmazottja, illetve jogi képviselője a nevében eljárhat.
2) Az előző pontban foglaltakon kívül még egy mellőzhetetlen feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy a Testület vizsgálatot indíthasson: Az Rtv. 93. § (1) bekezdésének rendelkezése miatt a panaszbeadványt a sérelmezett rendőri intézkedéstől – vagy ha az később jutott az érintett tudomására, akkor a tudomásszerzéstől – számított húsz napon belül elő kell terjeszteni. Ha a panaszos már e húsz nap letelte után fordul a Testülethez, panaszbeadványát elkésettség okán e törvényi rendelkezés miatt el kell utasítani. A panasz előterjesztésének határidejét a jogalkotó 2013. január 1-jei hatállyal módosította – a korábbi nyolc napos határidőhöz képest – húsz napra. A Testület eddigi gyakorlata során számtalanszor tapasztalta azt, hogy sokan az őket ért sérelmek után több héttel, esetleg több hónappal kérik a Testület eljárását. Emiatt az elkésett panaszbeadványokat elutasító testületi állásfoglalások aránya jelentősnek mondható – ám reményeik szerint a jövőben a – panasz előterjesztésére nyitva álló tágabb határidő – húsz nap pontosabb betartása miatt már nem kell majd érdemi vizsgálat nélkül elutasítania a hozzá fordulók beadványait.
E határidővel kapcsolatban még két dolgot szükséges megemlíteni: Egyrészt azt, hogy aki a húsz napos határidőt már elmulasztotta, de harminc nap még nem telt el a történtek (vagy a tudomásszerzés) óta, az az Rtv. 93/B. § alapján még határidőben panasszal fordulhat annak a rendőrségi szervnek a vezetőjéhez (rendőrkapitányhoz vagy -főkapitányhoz), amelynek beosztottjai vele szemben a sérelmezett intézkedést foganatosították. Másrészt pedig azt, hogy éppen ezekre a Rendőrségnél előterjesztett panaszügyekre nézve van a Testületnek egy olyan lehetősége, hogy azokról az Rtv. 93. § (3) bekezdése alapján tájékozódon, számba vegye őket, és ha talál közöttük olyanokat, amelyre kiterjed a hatásköre, akkor erről értesítheti az érintett panaszost, akinek a beleegyezésével a panaszeljárás a Rendőrségtől átkerülhet a Testülethez.
Az Rtv. idézett 92. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján a panaszos – ügyének kivizsgálásáért – választása szerint fordulhat a sérelmezett intézkedést foganatosító rendőrségi szerv vezetőjéhez, vagy a Testülethez. Ez a jogszabályi rendelkezés garantálja tehát, hogy az ügy ura az eljárás megindításától fogva végig maga a panaszos legyen, aki dönthet arról, hogy a panaszát a Rendőrség szervezetén belül (az intézkedést foganatosító szerv vezetője), vagy ezen kívül egy független szerv (a Testület) vizsgálja-e meg. Ez a rendelkezés egyben azt is hivatott szolgálni, hogy a két eljárás egymástól elkülönülhessen, és egyszerre csak az egyik lehessen folyamatban – mégpedig az, amelyiket a panaszos választotta. Éppen ezért a Testület kiemelten fontosnak tartja, hogy a Rendőrség az olyan panaszügyekben, amelyek kivizsgálására a Testület hatásköre is kiterjedhet, a panasztételi lehetőség e két elkülönülő alternatívájáról világos és egyértelmű felvilágosítást adjon a panaszosoknak, így döntési helyzetbe hozva őket.
Ha a fenti két pontban írt feltételek fennállnak, akkor megindulhat a Testület előtt érdemi eljárás, amelynek célja azt kideríteni, hogy a panaszbeadványban leírt rendőri intézkedések, kényszerítő eszköz alkalmazások vagy mulasztások szabályszerűek, szükségesek, indokoltak és arányosak voltak-e, illetve megsértették-e a panaszos valamely alapvető jogát. A Testület előtti eljárásokban a leggyakrabban vizsgált alapvető jogok pl. a tisztességes eljáráshoz való jog, a személyi szabadság, a gyülekezési szabadság, az emberi méltósághoz való jog, a testi épséghez és a személyi biztonsághoz való jog, valamint sok eljárásban felmerült a hátrányos megkülönböztetés, valamint a megalázó elbánás alkotmányos tilalmaiba ütközés vizsgálata is.
Vizsgálatunk során a bizonyítékokat (vallomások, jegyzőkönyvek, jelentések, kép- és hangfelvételek stb.) elsősorban magától a panaszostól és a Rendőrségtől szerezzük be, de ha a történtek tisztázásához ez szükségessé válik, mi magunk is pl. meghallgathatjuk az érintett rendőröket kiegészítő felvilágosítást kérve, a Rendőrség helyiségeibe beléphetünk, szolgálati titkokat megismerhetünk vagy szakértőket kérhetünk fel speciális szakkérdések megválaszolására. Ha a vizsgálat során megállapítható a panaszos alapvető jogainak sérelme, akkor a Testületnek még abban a kérdésben is állást kell foglalnia, hogy az ügy összes körülményeit tekintve ez a sérelem milyen súlyú. Az alapjogsérelem súlyától fog függni ugyanis az, hogy a Testület milyen döntést hoz.
Ha a Testület arra a következtetésre jut, hogy nem történt alapjogsérelem (pl. mert jogszerűen korlátozták a panaszos alapvető jogait), az nem állapítható meg, vagy történt ugyan, de csak csekély súlyú, akkor a Testület az állásfoglalását megküldi az illetékes rendőrségi szerv vezetőjének. A Testület előtt tehát még nem zárul le teljesen a panaszeljárás, hanem az határozathozatalra visszakerül a sérelmezett intézkedést foganatosító rendőrségi szerv vezetőjéhez. Ő azonban, amikor határozatot hoz az ügyben, azt már a Testület állásfoglalását figyelembe véve köteles megtenni, és természetesen a határozattal szemben bíróság előtt jogorvoslatnak van helye (ha pl. a panaszosra nézve hátrányosan eltérne a Testület állásfoglalásától). A panasz előterjesztője az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján előzetesen tiltakozhat az ellen, hogy a panaszeljárást a Testület áttegye az illetékes rendőrségi szervhez, ha pl. azt feltételezné, hogy ott vele szemben elfogultak, vagy félne az emiatti esetleges következményektől. Ez esetben viszont a Testület kénytelen az eljárást megszüntetni, hiszen a panaszos tiltakozása miatt azt nem lesz kihez áttenni.
Ha komolyabb esetben a Testület súlyos alapjogsérelmet állapít meg, akkor más lesz az ügy sorsa: a Testület állásfoglalása megküldésre kerül – az érintett szervtől függően – az országos rendőrfőkapitánynak, belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatójának vagy a terrorizmust elhárító szerv főigazgatójának, aki meg fogja megvizsgálni a panaszbeadványt, figyelemmel a Testület döntésére. Ha az országos rendőrfőkapitány, valamint a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója, illetve a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója határozatban eltér a Testület állásfoglalásától, ezt köteles megindokolni, és természetesen az ő határozatuk ellen is jogorvoslattal lehet élni a bíróság előtt. Ennek során a bírósági eljárásban a Testület állásfoglalása fölhasználható.
A Testület a tagok többségének szavazatával fogadhatja el állásfoglalásait, amelyből következően nem minden döntés születik meg egyhangúlag. A kisebbségben maradt testületi tagoknak ugyanakkor jogukban áll párhuzamos indokolást vagy különvéleményt fűzni az állásfoglaláshoz, amely az állásfoglalás törzsszövegével együtt nyilvánosságra kerül.
Az egyes konkrét panaszok vizsgálatán kívül – vagy éppen azok kapcsán – a Testület az alapvető jogok hatékonyabb érvényesülése érdekében javaslatokat is tehet az országos rendőrfőkapitánynak utasítás kiadására, módosítására vagy hatályon kívül helyezésére.
Az említettek mellett azonban a Testület legfontosabb és leghatékonyabb eszköze a nyilvánosság. Ennek keretében a Testület évente tájékoztatja munkájáról az Országgyűlés illetékes bizottságait, háromévente beszámol az Országgyűlés plenáris ülésének, az általa hozott állásfoglalásokat – anonimizált formában – közzéteszi a honlapján, illetve az általa fontosnak tartott kérdésekben a sajtóhoz fordulhat.
Mindezen tevékenységünk célja és értelme az egyes személyek és a társadalom közérzetének javítása, bizalmuk visszaszerzése. Pontosan tudjuk ugyanis, hogy az államszervezet demokratikus működése a rendőri intézkedéseknél kezdődik. Kevés olyan élethelyzet van ugyanis, amikor ilyen erős hatalmi és érdekkülönbség áll fenn a közvetlenül kapcsolatba kerülő, kiszolgáltatott helyzetben lévő civil személy és a közhatalom gyakorlásával felruházott rendőrhatóság között, miközben az eljárási cselekményeket (melyekhez a hatóság eszköztára meglehetősen széles) is minél szűkebb időkeretbe kellene beszorítani. Ezért szükséges a rendőri munka gyakran részletezőnek tűnő jogi szabályozása, és ezért szükséges ennek számonkérése is. Ez a Testület hivatása, és reméljük, hogy az Önök segítő közreműködésével sikerül is ezt egyre jobban betöltenünk, és tehetünk még egy lépést a jogállamiság minél teljesebb érvényesülése érdekében.
Ha a munkánk további részletei is érdeklik, kérem, tekintse át honlapunkat, amelyen folyamatosan frissítve többek között elérheti a Testület eddigi állásfoglalásait (amelyeknél rövid összegzés segít az eligazodásban, a súlyos alapjogsérelmet megállapító állásfoglalások linkje pedig eltérő színnel szerepel), a panasz előterjesztéséhez szükséges bejelentő lapot, a Testület és a munkatársak elérhetőségeit és fogadóóráit, a velünk kapcsolatos fontosabb híreket és eseményeket, a gyakori kérdéseket, a vizsgálataink során leggyakrabban alkalmazott jogszabályok szövegeit, illetve társszerveink honlapjait is. 2009 májusától a Testület havonta rövid hírleveleket is közzétesz honlapján, amelyek az elmúlt hónap érdekes és tanulságos ügyeiből, valamint a fontosabb sajtóhírekből és egyéb aktualitásokból közöl válogatást.