A Testület megállapítása szerint alapjogot sértő intézkedésre nem került sor azon panaszos esetében, aki előállítását kifogásolta. A Testület úgy ítélte meg, hogy nem sérült a panaszos szabadsághoz való joga az előállítása kapcsán. Szintén nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga a rendőrök azonosítási kötelezettsége, az intézkedés tényének és céljának közlése, a bilincselés kilátásba helyezése, az előállító helyiségben való elhelyezésére vonatkozó tájékoztatás, a jogokra és kötelezettségekre vonatkozó tájékoztatás, az előállítás tartamára vonatkozó igazolás kiállítása és az értesítési kötelezettség kapcsán. Szintén nem állapította meg a Testület a részrehajlásmentes intézkedés kötelezettségének megszegését az eljáró rendőrök részéről. A Testület a fentiek alapján az ügynek az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez való áttételéről döntött.

A Testület megállapítása szerint alapjogot sértő intézkedésre nem került sor azon panaszos esetében, aki egy ELMŰ bejelentés nyomán foganatosított rendőri intézkedéssel összefüggésben adta elő sérelmeit. A konkrét események kapcsán a Testület szerint megállapítható volt, hogy az ELMŰ munkatársai által tett bejelentés a rendőrség oldalán egyértelműen intézkedési kötelezettséget keletkeztetett. Azzal, hogy a rendőrök a panaszos lakásába a bejárati ajtó betörésével jutottak be, a Testület megítélése szerint a panaszos magán- és családi életének, valamint otthonának tiszteletben tartásához fűződő jogát, illetve a tulajdonhoz való alapvető jogát nem sértették meg. A panaszos a rendőri fellépéssel összefüggésben azt is kifogásolta, hogy a behatolást követően a rendőrök mentőt hívtak hozzá. A Testület úgy értékelte továbbá, hogy a rendőrök ezen eljárása az adott helyzetben megfelelő volt, és nem sértette a panaszos emberi méltóságát. Végül amiatt, hogy az intézkedés során a rendőrök 20-30 percig tartózkodtak bent a panaszos lakásában a Testület a panaszos tulajdonhoz való alapvető jogának a megsértését nem tartotta indokoltnak megállapítani. Mivel tehát a konkrét esetben nem történt alapjogsértés, a Testület az Rtv. 93. § (2) bekezdése alapján a panasznak az intézkedést foganatosító szerv vezetőjéhez való áttételéről döntött.

Súlyos alapjogsérelmet állapított meg a Testület két panaszos ügyében, akikkel szemben a vízirendészet állományába tartozó rendőrök foganatosítottak horgászellenőrzést. I. r. panaszos érvényes horgászengedélyét a folyó túlpartján a gépkocsijában hagyta, amiért II. r. panaszos ladikkal átment. A rendőrök a csónak kötelező tartalékainak hiányosságai miatt helyszíni bírságot szabott ki vele szemben. A panaszosok sérelmezték az intézkedő rendőrök lekezelő modorát és megalázó stílusukat. Tekintettel arra, hogy az intézkedő rendőrök hangneme tekintetében a panaszosi állítások és a rendőri iratok egymásnak ellentmondtak, és ezen ellentmondásokat a Testület további bizonyítási eszköz hiányában nem tudta feloldani, a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszosok emberi méltósághoz való jogának sérelme e tekintetben nem volt megállapítható. Az eset összes körülményének mérlegelése alapján ugyanakkor a Testület megállapíthatónak találta a II. r. panaszos ellenőrzésének retorziós jellegét, melynek következtében sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.

Nem állapított meg alapjogsérelmet, és a panaszügy áttétele mellett döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki sérelmezte, hogy a rendőrök nem állították elő rokonát, akit gázlopáson kaptak és dulakodott a rendőrökkel. A Testület úgy foglalt állást, hogy az előállítás a kérdéses helyzetben nem volt olyan nyilvánvalóan mellőzhetetlen intézkedésnek tekinthető, amelyet az adott helyzetben mindenképpen foganatosítani kellett volna, ezáltal a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogát nem érte sérelem.

A panaszügy áttétele mellett döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki egy utcai összetűzés helyszínére kihívta a rendőröket, azonban állítása szerint a rendőr nem azzal foglalkozott, hogy a rendőrséget ő hívta ki, hanem azzal, hogy távozzon a helyszínről. Ezt követően panaszos a helyszínen megsérült ismerőse után ment a helyi kórházba, mivel nála voltak a férfi iratai. Sérelmezte a panaszos az ott intézkedő rendőr hangnemét, valamint azt, hogy a rendőr arra figyelmeztette, hogy amennyiben nem hagyja el a kórház területét, 72 órára beviszi a rendőrkapitányságra. Végezetül a panaszos sérelemként fogalmazta meg, hogy az intézkedő rendőr a karját megfogva lefelé húzta a kórház lépcsőjén, majd a kezét meglökve, őt meglódítva lökte ki az utcára. A rendőrök intézkedési kötelezettségével kapcsolatban a Testület megállapította, hogy nem volt olyan, nyilvánvalóan elengedhetetlen intézkedés, amelyet a rendőrök ne tettek volna meg, így ezzel összefüggésben a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának megsértése nem valósult meg. Tekintettel arra, hogy az intézkedő rendőrök hangneme, valamint a testi kényszer alkalmazása vonatkozásában a panaszosi állítás és a rendőri iratok egymásnak ellentmondtak, és ezen ellentmondásokat a Testület további bizonyítási eszköz hiányában nem tudta feloldani, a Testület úgy foglalt állást, hogy a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme, valamint az abból levezethető testi integritáshoz fűződő jogának sérelme nem volt megállapítható. Azon rendőri figyelmeztetéssel kapcsolatban, hogy beviszik a panaszost a rendőrkapitányságra, ha nem hagyja el a kórház területét, a Testület úgy ítélte meg, hogy az nem volt alap nélkül való, ezért e tekintetben sem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos esetében, aki megbilincselésének és előállításának körülményeit, illetőleg az intézkedő rendőrök által tanúsított bánásmódot kifogásolta. A Testület kellő bizonyossággal rekonstruálható tényállás hiányában nem találta megállapíthatónak a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő jogának sérelmét az igazoltatásával, szabadsághoz való jogának sérelmét az előállításával, és emberi méltóságának — illetve abból levezethető fizikai integritáshoz való jogának — sérelmét a bilincselés tényével összefüggésben. Megállapította ugyanakkor a panaszos testi épséghez fűződő jogának sérelmét a bilincselés módjával, a megalázó bánásmód tilalmának sérelmét a kihallgatás során felmerült lélektani nyomásgyakorlással, a panaszos emberi méltóságának sérelmét a fogvatartását foganatosító rendőrök által alkalmazott hangnemmel kapcsolatban. Végül a Testület úgy ítélte meg: a rendőrök megfelelően eleget tettek a panaszos sérüléseinek ellátásával kapcsolatos kötelezettségüknek, így e tekintetben nem sérült a panaszos testi épséghez fűződő joga; és nem állt fent a rendőrök kötelezettsége a panaszos hazajutásáról való gondoskodás tekintetében, mivel a panaszost felesége haza tudta szállítani, így ezzel összefüggésben nem sérült a panaszos emberi méltósághoz, illetve személyi biztonsághoz való alapvető joga. Az alapjogsértések a Testület megítélése szerint összességükben elérték a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján a panaszeljárás megszüntetéséről döntött, mivel a panaszos a panasz kiegészítésének felhívás ellenére nem tett eleget.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos esetében, aki előállításának körülményeit kifogásolta. A Testület megállapította, hogy sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga azzal összefüggésben, hogy az intézkedés elején nem kapott tájékoztatást annak tényéről és céljáról, valamint az emberi méltósághoz, illetve az abból levezethető testi integritáshoz fűződő joga amiatt, hogy a rendőrség törvényi felhatalmazás nélkül a fejére az elfogáskor csuklyát húzott. A Testület nem találta megállapíthatónak a panaszos testi épséghez való jogának megsértését a panaszos által az elfogása során elszenvedett sérülésekkel összefüggésben, és szintén nem tudta megállapítani az emberi méltósághoz való jogának sérelmét az intézkedés során alkalmazott rendőri hangnem kapcsán. A megvalósult alapjogsértések a Testület megítélése szerint elérték a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos esetében, aki bírósági tárgyalásra történő előállítását kifogásolta. A Testület megállapította a panaszos szabadsághoz való jogának sérelmét, mivel a rendőrség érvényes határozat hiányában foganatosította az előállítását, a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét, mivel a rendőrök intézkedésük kezdetén nem azonosították magukat és az előállítás tartamáról szóló igazolás valótlan adatokat tartalmazott, a tulajdonhoz való jogának sérelmét, mivel az előállító helyiségben való elhelyezésekor a szemüvegét a rendőrök nem vehették volna el, valamint az emberi méltóságának, illetve az abból levezethető testi integritásának sérelmét, mivel a kapitányságról a bíróságra való átkísérése során az Rtv.-ben foglalt bármely indok hiányában bilincselték meg. A Testület nem állapított meg — a szabadságkorlátozás alapvető jogellenességén túlmenő — jogsértést a panasz azon részével összefüggésben, hogy a panaszos nem beszélhetett a kapitányságra érkező férjével; hogy nem tájékoztatták megfelelően a jogairól; hogy nem mondhatta jegyzőkönyvbe a panaszát a rendőrségen; hogy nem kapott megfelelő időt a számára átadott okiratok elolvasására, és hogy a rendőrök nem szállították haza a bíróságról. Végül pedig a Testület a tényállást nem tudta kellőképpen tisztázni a jogi értékelés elvégzéséhez a panasz azon részének vonatkozásában, hogy a rendőrök bebocsátás nélkül léptek be a panaszos lakásába; hogy az egészségügyi panaszaival kapcsolatban nem jártak el megfelelően; és hogy a rendőrségi dokumentációt a rendkívüli melegben a rendőrségi jármű forró motorháztetején kellett aláírnia. A Testület megítélése szerint a megvalósult alapjogsértések összességükben — de egyes jogsértések önmagukban is — elérték a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a Testület a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A Testület megállapítása szerint alapjogot csekély mértékben sértő intézkedésre került sor azon panaszos beadványa alapján, aki előállítását, annak időtartamát, testi kényszer, bilincs, illetőleg fizikai erőszak alkalmazását kifogásolta. A Testület úgy ítélte meg, hogy a panaszos előállítása — ide értve annak tartamát is — jogszerű volt, így nem sértette a szabadsághoz való jogát, szintén nem tartotta indokolatlannak a Testület a panaszossal szembeni bilincsalkalmazást és az annak foganatosítása érdekében használt testi kényszert. Megállapította viszont a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét a bilincshasználat jogalapjának téves megjelölésével és azzal összefüggésben, hogy a panaszos fogvatartása dokumentációja nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. A Testület nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy a panaszos sérülései a rendőrök által jogszabályi felhatalmazás nélküli alkalmazott fizikai erőszak eredményeként, vagy más okból keletkeztek, ezért nem állapította meg a panaszos emberi méltóságának, és az abból levezethető testi épségének, illetve az embertelen, megalázó bánásmód tilalmának sérelmét. A panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelmét a Testület az ügy összes körülményének figyelembe vétele mellett nem ítélte olyan súlyúnak, amely indokolttá tenné a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

Elutasítást tartalmazó állásfoglalást hozott a Testület, mivel a panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványát aláírásával felhívás ellenére, határidőben nem erősítette meg.

Csekély fokú alapjogsérelmet állapított meg, és a panaszügy áttételéről döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki egy közlekedésrendészeti ellenőrzés stílusát és szakszerűségét sérelmezte beadványában. A szabálysértés elkövetésének megítélését tekintve a Testület hatáskörének hiányát állapította meg állásfoglalásában. A Testület megállapította, hogy a rendőrök azonosító számaikat késedelmesen közölték a panaszossal, ezért kimondta, hogy az intézkedés a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát sértette. A panaszos sérelmezte az intézkedés hangnemét, azonban a rendőrkapitányság cáfolatára való tekintettel a Testület nem tudott megalapozottan állást foglalni a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét illetően. A Testület megállapította továbbá, hogy a rendőrség megfelelő jogszabályi felhatalmazás birtokában járt el akkor, amikor a panaszossal szemben közlekedésrendészeti intézkedést foganatosított, és nem sérült a panaszos tulajdonhoz való joga, amikor forgalmi engedélyét bevonták. Mivel panaszos számára a rendőr megfelelő tájékoztatást nyújtott gépjárműve további használatával kapcsolatban, a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga sem szenvedett sérelmet. A panaszos sérelmezte továbbá, hogy a rendőrök különféle dokumentumokat írattak alá vele, melyek elolvasására azonban nem volt lehetősége — ezzel kapcsolatban a Testület arra az álláspontra helyezkedett, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme nem volt megállapítható.

A panaszbeadvány áttételéről döntött a Testület azon panaszosok ügyében, akik hárman kívántak áthaladni a rendőrség által felállított kordonon egy a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvény időtartama alatt. A panaszosok előadták, hogy hiába kértek tájékoztatást az útlezárás okáról és a továbbhaladás lehetőségéről, a rendőrök nem válaszoltak és ellökdösték őket a kordontól. Az I. rendű panaszos sérelmezte továbbá, hogy az egyik rendőr "nehezményezte" fényképezőgépe használatát. A Testület megállapította, hogy a területet a rendőrség jogszerűen zárta le, ezért a panaszosok mozgásszabadsághoz fűződő alapvető jogát nem érte sérelem. A panaszosok "ellökdösését" vizsgálva alkalmas bizonyíték hiányában a Testület nem tudta feltárni, hogy sérült-e a panaszosok testi integritáshoz való jogának sérelme, a rendőrök által nyújtott tájékoztatás tekintetében a panaszosok tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának sérelme, illetve az I. rendű panaszos fényképezőgépének használata miatt ugyanezen alapvető jogának sérelme pedig szintén nem volt megállapítható.

Csekély fokú alapjogsérelmet állapított meg a Testület azon panaszos beadványa tárgyában, aki egy polgári peres természetű ügyben kérte a rendőrség közreműködését. A panaszos a tulajdonosok meghatalmazottjaként kívánt villanyszerelési munkálatokat elvégezni egy lakásban, azonban mivel az ingatlanban jogcím nélkül tartózkodó család a panaszost munkavégzésében korábban rendszeresen megakadályozta, a panaszos a helyszínre hívta a rendőrséget. A panaszos sérelmezte, hogy a helyszínre küldött járőr kijelentette: mivel "ez az ügy polgári peres ügy, így ő nincs is itt". A panaszos kérte, hogy készüljön jelentés a járőrök kiküldéséről, azonban a jelentést a rendőrkapitányság elmulasztotta a panaszos rendelkezésére bocsátani, panasztételi szándékától pedig megpróbálta eltéríteni. A rendőrség intézkedési kötelezettségét vizsgálva a Testület úgy találta, hogy a rendőrök, mivel a helyszínre kimentek, a felek viszonyáról tájékozódtak, és a szükséges jogi felvilágosítást megadták, maradéktalanul eleget tettek intézkedési kötelezettségüknek, ezért megállapította, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem szenvedett sérelmet. Szintén nem sértette a jelentés kiadásának elmulasztása a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel olyan jogszabályi rendelkezés, amely az intézkedés alá vont személy részére a jelentés kiadását kötelező jelleggel előírná, az intézkedés időpontjában nem volt hatályban. Mivel a rendőrkapitányság a panaszos azon állítását, hogy őt az ügyeletes tiszt a panasztételről lebeszélte, nem cáfolta, a Testület megállapította a panaszos jogorvoslathoz való jogának csekély fokú sérelmét. A Testület állásfoglalását az intézkedést foganatosító rendőri szerv vezetőjéhez áttette.

A panaszügy áttétele mellett döntött a Testület azon panaszos ügyében, aki egy a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényen szerette volna elkérni egy rendőr azonosítóját, azonban állítása szerint a rendőr az azonosítószám közlését megtagadta, majd rátámadt, ingét pedig elszakította. A Testület megállapította, hogy az azonosító szám közlésének elmaradása nem sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát, mivel a rendőr, akinek a panaszos azonosítóját kérte, intézkedést a panaszossal szemben nem foganatosított. Az ing elszakítása miatt vizsgált emberi méltósághoz való jogból levezetett testi integritáshoz való jog sérelme a rendelkezésre álló, egymásnak ellentmondó bizonyítékok alapján nem volt megállapítható. Az igazoltatás kapcsán megállapítást nyert, hogy azt megfelelő jogalappal hajtotta végre az intézkedő rendőr, továbbá az igazoltatással okozott korlátozás arányban állt az elérni kívánt céllal, ezért a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő alapvető joga nem szenvedett sérelmet az intézkedés során. Az igazoltatás indokát illető tájékoztatás tartalmával, illetve a panaszjogról szóló tájékoztatás megtörténtével összefüggésben pedig a Testület úgy találta, hogy a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának megsértése nem megállapítható.

A panaszos előzetes tiltakozása folytán megszüntetésről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a rendőrség nem rendelte el az ideiglenes megelőző távoltartást a volt élettársával szemben. A Testület megállapította, hogy a bejelentés alapján a rendőrségnek intézkedési kötelezettsége keletkezett, amelynek megfelelően eleget tett, amikor a tudomásukra jutott adatok alapján a panaszosnak azt a tájékoztatást adták, hogy az ideiglenes megelőző távoltartásnak nem állnak fenn a jogszabályi feltételei.

A panaszos előzetes tiltakozása folytán megszüntetésről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a rendőrség elmulasztott az intézkedési kötelezettségének eleget tenni, amikor a gyermekére támadó anyósával szemben nem intézkedett. A Testület úgy ítélte meg, hogy a rendőrök magatartásukkal nem valósítottak meg mulasztást akkor, amikor a panaszos anyósa által eléjük tárt iratok alapján nem foganatosítottak rendőri intézkedést. Arra a megállapításra jutott továbbá, hogy a rendőröknek nem volt az adott helyzetben jogszabályi felhatalmazásuk arra, hogy a panaszos anyósát megakadályozzák abban, hogy az ingatlanba bemenjen, illetőleg ott bent maradjon, a rendőrök ezért intézkedés hiányában sem valósították meg a panaszos magánlakás sérthetetlenségéhez való alapvető jogának a megsértését. Nem volt megállapítható továbbá mulasztás az intézkedő rendőrök részéről abban az összefüggésben sem, hogy nem avatkoztak közbe a panaszos otthonában történt eseményekbe, és a panaszos anyósát nem vonták valamely jogellenes cselekmény gyanúja miatt intézkedés alá, ezért nem volt megállapítható az érintett események kapcsán a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának a megsértése. A Testület továbbá a panaszos azon kifogása kapcsán, hogy az anyósa a gyermeke sérelmére jogellenes cselekményt valósított meg, amely miatt a rendőrök vele szemben ugyancsak nem intézkedtek, szintén arra a következtetésre jutott, hogy a rendőrök oldalán mulasztás, illetve azzal összefüggésben a panaszos oldalán a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog megsértése nem megállapítható. A Testület az azonosító szám viselésével kapcsolatos mulasztással összefüggésben felelősséggel csupán annyit rögzíthetett, hogy a rendőri szabályszegés és amiatt a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető jogának a megsértése nem megállapítható. Nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben sem, hogy a rendőrök betartották-e az Rtv. 2. §-ában rögzített előírásokat, ezért a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét e tekintetben nem tudta megállapítani.

Áltételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a rendőrség megjelent a panaszost keresve a helyi főiskola épületében a panaszos kihallgatása céljából. A Testület ugyanakkor a rendőri fellépés végrehajtásának módja miatt a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogának a megsértését nem állapította meg.

Hatáskör hiányában elutasításról szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos a szabálysértési eljárást panaszolta, illetve azt kifogásolta, hogy a rendőr nem rögzítette a feljelentését.

Áltételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt sérelmezte, hogy a rendőrség nem intézkedett a vele szemben a szexuális beállítottsága miatt fellépő tüntetőkkel szemben, őt viszont igazoltatták. A Testület álláspontja szerint a panaszos igazoltatásának az Rtv. 30. § alapján nem volt helye, ugyanakkor az Rtv. 29. § megfelelő jogalapot biztosított erre, ezért nem sérült a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő joga, illetve az intézkedés nem ütközött az Alaptörvény XV. cikkben rögzített diszkrimináció tilalmába. Ugyanakkor sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a rendőrség azon mulasztása miatt, hogy a panaszossal szemben fellépő tüntetőket nem vonták intézkedés alá. Különvélemény: Súlyos alapjogsértés valósult meg.