A Testület a rendelkezésre álló adatok alapján — mivel a panaszos a panasz kiegészítésének felhívás ellenére nem tett eleget — az eljárás megszüntetéséről döntött.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki előállításával összefüggésben azért terjesztett elő panaszt, mert a szabadságkorlátozás ideje alatt gyógyszereihez nem jutott hozzá kellő időben. A Testület megállapította, hogy a rendőrség azon mulasztással, hogy amikor a panaszos 19 óra 35 perckor jelezte rosszullétét, nem hívott azonnal orvost hozzá, és megkezdte átszállítását, megsértette a panaszos egészséghez való alapvető jogát.

A panaszos beadványának visszavonására tekintettel a Testület a panaszeljárás megszüntetéséről döntött.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki egy közlekedésrendészeti intézkedés során végzett szabálytalan megállítását, valamint azt sérelmezte, hogy az intézkedő rendőr nem tett eleget a szolgálati fellépés módjára vonatkozó kötelezettségeinek. Vizsgálata során a Testület a panaszos járművének jogszabályi felhatalmazás híján végrehajtott megállítása miatt indokoltnak látta megállapítani a panaszos tisztességes eljáráshoz és személyi biztonsághoz való jogának megsértését, megállapította továbbá a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét amiatt is, hogy az intézkedő rendőrök nem tettek teljes mértékben eleget a szolgálati fellépés szabályaira vonatkozó törvényes kötelezettségüknek.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszosok beadványa alapján, akiket az I. r. panaszos által elkövetett közlekedési szabályszegés kapcsán vontak a rendőrök intézkedés alá. A panaszeljárás során a Testület úgy ítélte meg, hogy indokoltan és jogszerűen jártak el a rendőrök, amikor az I. r. panaszost társával együtt intézkedés alá vonták, és annak érdekében magukat szolgálatba helyezték, és kellő jogalap birtokában végezték el az I. r. panaszos igazoltatását. A panaszos előállításának jogszerűsége, és azzal összefüggésben a panaszos személyi szabadsághoz való alapvető jogának megsértése a panaszeljárásban nem volt megállapítható, a panaszos mintegy másfél órás fogvatartását pedig nem értékelte a Testület aránytalanul hosszúnak az adott körülmények ismeretében. A testi kényszer kérdésében a Testület nem tudott állást foglalni, ugyanakkor a bilincselést indokolatlannak ítélte, és arra tekintettel megállapította a panaszos emberi méltósághoz és személyi szabadsághoz való alapvető jogának megsértését. Az utólagos gondnoki jóváhagyást igazoló aláírás megszerzésének elmulasztását — az igazolás garanciális jelentőségét figyelembe véve — a Testület az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga megsértésének minősítette. Az I. r. panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelmét ugyanakkor a rendőrök által alkalmazott hangnemmel összefüggésben nem tudta megállapítani. A Testület — a megkeresett tanúk hallgatására és szűkös bizonyítási lehetőségeire tekintettel — nem tudta kétséget kizáróan megállapítani, hogy az I. és a II. r. panaszos kapcsolatfelvétele milyen módon történt a rendőrségi épületben, így nem tudott állást foglalni abban, hogy ezzel összefüggésben sérült-e a II. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. Szintén nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendőrök megfelelő hangnemet alkalmaztak-e a II. r. panaszossal szemben.

Súlyos alapjogsértést állapított meg a Testület azon panaszos beadványa alapján, aki a városházán egy nyilvános bizottsági ülésen szeretett volna részt venni, ezt azonban nem tették lehetővé a számára. Sérelmezi a vele szemben foganatosított rendőri intézkedéseket (előállítás, bilincs alkalmazása), valamint az ezzel összefüggésben indult szabálysértési eljárást. A Testület megítélése szerint a telefonon tett bejelentés önmagában megfelelő alapot nyújtott a rendőrség helyszínen történő megjelenésére, és az igazoltatás is megalapozottan történt. A Testület állásfoglalása szerint ugyanakkor az intézkedés megkezdésének alakszerűségei kapcsán azonosítható hiányosságok a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelmét eredményezték. A Testület megállapította továbbá, hogy a panaszos előállítása a panaszosnak a rendőri felszólítással és intézkedéssel szembeni határozott ellenszegülésére vezethető vissza, azonban a rendőrség súlyosan tévedett akkor, amikor az előállítás okaként egy nem létező szabálysértésre hivatkozott. Erre figyelemmel a panaszos személyi szabadságát nem sértette a rendőrség az előállítással, súlyosan sérült azonban a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő joga azáltal, hogy a rendőrség az alapul szolgáló szabálysértést tévesen jelölte meg és végig egy nem létező szabálysértés alapján intézkedett a panaszossal szemben, egyúttal pedig az előállításkor annak jogalapját tévesen jelölte meg. A Testület aránytalanul hosszúnak ítélte az előállítás időtartamát is, és emiatt megállapította a panaszos személyi szabadságának sérelmét. A Testület továbbá úgy foglalt állást, hogy a ruházat átvizsgálása, valamint vele szemben testi kényszer alkalmazása nem volt indokolatlan. Kellő jogalap hiányában került azonban sor a panaszos bilincselésére, ami sértette a panaszos személyi szabadsághoz fűződő jogát, továbbá emberi méltóságát. A panaszos által megküldött videofelvétel megtekintését követően a Testület azt állapította meg, hogy a rendőrség a panaszost ért sérelmek vonatkozásában nem tett eleget intézkedési kötelezettségének, így a rendőrség ezen mulasztása súlyos mértékben sértette a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogát.

Elutasítást tartalmazó állásfoglalást hozott a Testület, mivel a panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványát aláírásával felhívás ellenére nem erősítette meg.

Elutasítást tartalmazó állásfoglalást hozott a Testület, mivel a panaszos elektronikus úton előterjesztett beadványát aláírásával felhívás ellenére nem erősítette meg.

Áttételről szóló állásfoglalás azon beadvány alapján, amelyben a panaszos egy közlekedésrendészeti intézkedés során az eljáró rendőr hangnemét sérelmezte. A Testület vizsgálata során arra a megállapításra jutott, hogy — mivel az intézkedő rendőr hangneme tekintetében a panaszosi állítás és a rendőri iratok egymásnak ellentmondanak, és ezen ellentmondásokat további bizonyítási eszköz hiányában a Testület feloldani nem tudta — a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme nem megállapítható.

Áttételről szóló állásfoglalás egy panaszos ügyében, aki a telefonhívására éttermébe kiérkező rendőrök eljárását nehezményezte. Bejelentésének indoka az volt, hogy éttermének bérlője és annak ismerősei fenyegetően léptek fel vele szemben, és annak ellenére akartak vagyontárgyakat kivinni a bérleményből, hogy a köztük érvényben lévő szerződés szerint erre nem lett volna lehetőségük. A Testület megállapította, hogy a rendőrök, mivel a helyszínre kimentek, a felek viszonyáról tájékozódtak, és a szükséges jogi felvilágosítást megadták, maradéktalanul eleget tettek intézkedési kötelezettségüknek, tehát a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga nem szenvedett sérelmet. Tekintettel arra, hogy a panaszolt ügy elsődlegesen nem a rendőrség hatáskörébe tartozó kérdés, a rendőrök intézkedési kötelezettségük kereteit lépték volna túl, amennyiben a panaszos bérlőjét önkényesen, hatósági határozat hiányában megakadályozták volna vagyontárgyainak elvitelében. A Testület azt a tényt, hogy a bejelentéstől számítva a rendőrök kiérkezéséig másfél óra telt el, nem értékelte olyan késedelemként, amely a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét okozta volna. Mivel a panaszos, valamint a rendőrség álláspontja a részrehajlás tekintetében teljes mértékben ellentmondott egymásnak, a Testület egyéb rendelkezésre álló bizonyítékok hiányában a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmét nem látta megállapíthatónak.

A személyes szabadsághoz, a tisztességes eljáráshoz, az emberi méltósághoz való alapvető jogok súlyos sérelmét, illetve az embertelen, megalázó bánásmód tilalmába ütköző rendőri intézkedést megállapító állásfoglalás abban a panaszügyben, amelyben a panaszos a vele szemben foganatosított közlekedésrendészeti intézkedést, az annak során történt igazoltatást, elfogását és előállítását, illetőleg az annak érdekében történt kényszerítő eszköz (testi kényszer, bilincs) alkalmazásokat sérelmezte.

A panaszosok az egyik városi rendőrkapitányság által — az egyik panaszos sérelmére elkövetett — bűncselekmény ügyében végzett bizonyos nyomozati cselekmények, illetve azok elmulasztása miatt kérte a Testület vizsgálatát. A Testület hatáskör hiányában a panasz elutasítása mellett döntött.

A panaszos elektronikus levélben előterjesztett beadványában azért kérte a Testület vizsgálatát mert — állítása szerint — az egyik városi rendőrkapitányságon a fiát megfenyegették az őt kihallgató rendőrök. A panaszos a Testület felhívása ellenére a panaszt aláírásával nem erősítette meg, ezért a Testület a panaszt elutasította.

Hatáskör hiányában, illetve a nem a jogosulttól származó panasz elutasítása miatti állásfoglalás, amelynek alapjául szolgáló panaszbeadványban a panaszos egyrészt a feleségével szemben foganatosított rendőri intézkedéseket sérelmezte, másrészt pedig a vele szemben történt rendőri intézkedéseket nem kifogásolta.

Súlyos alapjog sérelmet megállapító állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos a vele szemben 2011. április 9-én 3 óra körül, illetve 14 óra körül, továbbá az április 30-án foganatosított közlekedésrendészeti intézkedéseket kifogásolta.
a) A Testület megállapítása szerint az intézkedő rendőrök a 2011. április 9-án 3 óra körül történt esetben a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő jogalap birtokában jártak el a panaszossal szemben. Mindezek alapján a panaszos igazoltatása nem sértette a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő jogát. A ruházat átvizsgálás kapcsán a panaszos emberi méltósághoz való joga nem sérült, mert az alapjog korlátozására jogszerűen került sor. Ugyanakkor súlyos mértékben sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga, mivel a bilincs alkalmazására jogalap nélkül került sor. A Testület nem tudott megnyugtatóan állást foglalni arról, hogy a panaszos előállítására kellő jogalap birtokában került-e sor, ezért a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának és a személyi szabadsághoz való jogának sérelmét nem tudta megállapítani. Szintén nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendőrök betartották-e Rtv. 33. § (4) bekezdésben előírt szabályokat, illetve abban sem, hogy a panaszos hozzátartozójának vagy más általa kért személynek a kiértesítése megtörtént-e, ezért a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét nem tudta megállapítani. Szintén nem tudott megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendőrök betartották-e a rendőri fellépés Rtv. 20. § (2) bekezdésben előírt szabályait, ezért a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét nem tudta megállapítani. A Testület álláspontja szerint a rendőrség nem követett el mulasztást, egyúttal nem sértett jogszabályi kötelezettséget azzal összefüggésben, hogy a panaszost a kora hajnali órákban hazaengedték és nem gondoskodtak a hazaszállításáról. Erre figyelemmel a Testület álláspontja szerint a panaszos a tisztességes eljáráshoz, és a személyi biztonsághoz való alapvető jogát nem sértette a rendőrség eljárása.
b) A Testület megállapítása szerint az intézkedő rendőrök kellő jogalap hiányában jártak el a panaszossal szemben 2011. április 9-én délután 14 órakor. Mindezek alapján a panaszos igazoltatása sértette a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő jogát. A panaszos vezetői engedélyének elvételére megfelelő jogalap hiányában került sor, ezért sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga. Tekintettel arra, hogy a Testület álláspontja szerint már a vezetői engedély elvételére is jogszabályi felhatalmazás hiányában került sor, így annak ilyetén módon való visszaadása is jogszerűtlen, ezért sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga.
c) A Testület megállapítása szerint az intézkedő rendőrök a jogszabályi előírásoknak megfelelően, kellő jogalap birtokában jártak el a panaszossal szemben 2011. április 30-án. Mindezek alapján a panaszos igazoltatása nem sértette a panaszos személyes adatok védelméhez fűződő jogát. Szintén nem sérült a panaszos tisztességes eljáráshoz való joga a vezetői engedély elvétele miatt, mivel arra megfelelő jogalap birtokában került sor.

Súlyos alapjog sérelmet megállapító állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszosok azt kifogásolták, hogy a kiskorú I.r. panaszsot az előállított édesapjával együtt szintén beszállították a rendőrkapitányságra, noha a II. r. panaszos a gyermek törvényes képviselője. A Testület úgy ítélte meg, hogy a vele szemben végrehajtott "bekísérés" miatt sérült az I. r. panaszos személyi szabadsághoz való joga. Az előállítás végrehajtásának módja miatt ugyanakkor — vagyis azért, mert a rendőrök nem tették lehetővé a II. r. panaszosnak, hogy az I. r. panaszost a szolgálati gépkocsival bekísérje a rendőrségre — az I. r. panaszos tisztességes eljáráshoz való alapvető joga nem sérült. Azon események kapcsán azonban, amelyek a II. r. panaszosnak a rendőrség épületébe történt megérkezését követően zajlottak, a II. r. panaszos vonatkozásában nem állapította meg a Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz való alapjogának a megsértését, mivel a rendelkezésre álló információk alapján nem volt megerősíthető a panaszos azon állítása, hogy nem engedték be a rendőrség épületébe, és az sem volt bizonyítható, hogy a rendőrségre történt megérkezését követően törvényes képviselői jogosítványainak gyakorlását a rendőrség bármilyen módon korlátozta volna.

Súlyos alapjog sérelmet megállapító állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos azt kifogásolta, hogy a rendőrök egy szoboravatáson vett részt, aminek befejezése után a rendőrök indokolatlanul és szabálytalanul igazoltatás alá vonták. A Testület álláspontja szerint a panaszos igazoltatására megfelelő jogalap hiányában került sor, ezért sérült a személyes adatok védelméhez való joga. Az igazoltatás foganatosításának módja miatt ugyanakkor a Testület álláspontja szerint nem sérült a panaszos emberi méltósághoz és a személyes adatok védelméhez való joga. A rendőri fellépés szabályainak be nem tartása miatt előterjesztett panasz kapcsán pedig a Testület nem tudta megállapítani a panaszos tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét.

Súlyos alapjogsérelem megállapításáról döntött a Testület, amikor bűncselekmény gyanúja esetén a rendőr, a tartalma szerint a panaszos által tett feljelentést, bejelentésként kezelte, de semmilyen érdemi intézkedést az ügyben nem tett és az iratot még a gyámhatóság felé sem továbbította. Az elvált szülök veszekedése során az apa, úgy hajtott el nagy sebességgel, személygépkocsijával, hogy a két kiskorú gyermek a gyermekülésben nem volt biztonsági övvel becsatolva és a gépkocsi gyermekek felőli ajtaja is nyitva volt. A panaszos (az édesanya) az esetet jelentette a rendőrőrsön, ahol egy "feljegyzés" megnevezésű dokumentumot készített az őrsparancsnok, amelyből a panaszosnak nem adott példányt, de szóban tájékoztatta arról, hogy azt megküldi a gyámhatóságnak és valószínűleg büntetőeljárás is lesz az ügyből. A panaszos több hónapon keresztül érdeklődött telefonon az ügy állásáról, mert az irat még a gyámhatósághoz sem érkezett meg és más eljárásról sem volt tudomása. Végül személyesen kereste fel az illetékes rendőrőrsöt, ahol kiderült, hogy adminisztrációs tévedés miatt semmilyen intézkedés nem történt, ráadásul a panaszosnak azt a tájékoztatást adták a rendőrőrsön, hogy harminc nap elteltével semmit nem lehet tenni. A Testület a panaszos tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelmét olyan fokúnak ítélte, amely miatt indokoltnak tartotta állásfoglalását megküldeni az országos rendőr főkapitánynak.

Alapjogsérelem, illetve annak megállapíthatósága hiányában áttételről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, melyben a panaszos azt sérelmezte, hogy annak ellenére elfogták és rácshoz bilincselték a rendőrségen, hogy ő idézés alapján, önként megjelent a rendőrségen. A Testület indokoltnak találta a panaszos elfogását, ruházatának átvizsgálását illetve a vele szembeni bilincsalkalmazást is. Ugyanakkor nem tudta megállapítani az ellentétes információk alapján a Testület azt, hogy a ruházatátvizsgálás módja keletkeztetett-e alapjogsérelmet a panaszos oldalán, ahogy azt sem, hogy intézkedés céljának és okának közlése, valamint a panasztétel lehetőségéről való tájékoztatást kapcsán történt-e mulasztás.

A panaszosnak a panasz áttételével kapcsolatos előzetes tiltakozása miatt megszüntetésről szóló állásfoglalás olyan panaszbeadvány tárgyában, amelyben a panaszos egy végrehajtott magánlakásban való intézkedéssel illetve az azt követő rendőri mulasztással kapcsolatos kifogását fogalmazta meg. Az egyes sérelmek kapcsán egyrészről a Testületnek nem volt hatásköre vizsgálatot folytatni, másrészről pedig a megállapította, hogy a rendőrség képviselőinek magánlakásban való belépése és a végrehajtásban való közreműködése, illetve a vagyon elleni bűncselekmény kapcsán tett intézkedésekkel összefüggésben alapjogsérelem nem történt.